Étvágycsökkentő és zsírégető spray
 
 

A metabolikus szindróma 5 olyan nagy kockázati faktort jelöl, melyek az inzulin rezisztenciához és a cukorbetegség valamint szív-és érrendszeri betegségek megnövekedett kockázatához köthetőek. Egyedül vagy együttesen, ezek a kockázati tényezők komoly anyagcsere hibát jelentenek.

Metabolikus szindrómáról
akkor beszélünk,

ha az ábrán látható 5 kockázati tényező közül legalább 3 igaz Önre.
Ha 3 jelen van, a másik kettő sem lehet messze, mivel mind az öt több, szorosan összekapcsolódó biokémiai rendellenesség következtében alakul ki, és mind összekapcsolódnak, főleg a szindróma szempontjából központi jelentőségűvel; az inzulin rezisztenciával.

  • hasi elhízás: központi elhízásnak is nevezik, ez a túlzott zsírmennyiség a hasi zónában,  az egészségre kifejtett hatás szerint a leginkább veszélyes hely. Ha Ön férfi és derékkör térfogata 102 cm-nél, nőként pedig 88 cm-nél több és a fenti felsorolásból legalább még kettő igaz Önre, akkor Önnek metabolikus szindrómája van. Ha a folyamatot nem fordítja vissza (mert életmódváltással visszafordítható) súlyosabb betegségekkel, számolhat.
  • inzulin rezisztencia: A szervezetbe bevitt élelmekből a test tápanyagokat von ki a sejtek táplálására. A cukor is egy ilyen tápanyag, ami a vér segítségével utazik el a sejtekig, ahol a sejtekbe való bejutását az inzulin segíti. Akkor beszélünk inzulin rezisztenciáról, amikor a sejtek receptorai nem érzékelik az inzulint. Ilyenkor egyre több inzulin termelődik, hogy végbe menjen a folyamat, egészen addig, amíg a hasnyálmirigy béta sejtjei ki nem merülnek. A többletinzulin közben, mint általános stressz hormon végigfut az egész szervezeten, stressz választ váltva ki ezzel (indokolatlan belső feszültség, sírások). A nem megfelelő glükóz anyagcsere, krónikusan magas vérnyomásszintekhez vezet és ehhez köthető oxidatív stresszhez. Ez átható véráram sérülést okoz, ezáltal sok szövetet és szervet is károsít. Emellett a glikációs végtermékek túlzott képződését is elősegíti (AGE-k), melyek nagyban hozzájárulnak az öregedés krónikus degeneratív betegségeihez. Természetesen a hasznosítatlan cukor káros hatásai is érvényesülnek a keringési rendszer szintjén. Sokszor nem derül ki időben, terheléses cukorvizsgálattal igazolható!
  • magas trigliceridek: ezek olyan zsírok, melyek tipikusan 3 hosszú-láncú szerves savakból állnak, melyek egy glicerol molekulához kapcsolódnak. Téves azonban úgy gondolni a triglicerid szintre, mint zsíros táplálkozásból kialakuló állapotra, hiszen túlzott szénhidrát fogyasztás vagy rendszeres alkoholfogyasztás esetén a szervezetünk triglicerideket állít elő! Az endokrin szervek betegségei is emelik a szintjét, például a hasnyálmirigy gyulladás tízszeresére növeli a normál értéket és ez visszafele is igaz, a magas triglicerid-szint hasnyálmirigy gyulladásra hajlamosít. Mindkét nemnél a küszöbérték a triglicerideknél 1,7 mmol/l. Az alacsonyabb jobb.
  • alacsony HDL-koleszterin: ez a "jó koleszterin", vagy hibátlan koleszterin, amiből többre van szükséged, nem kevesebbre. A magas HDL-szint plakkoldó, szívvédő, gátolja az erek elzáródását. Az alacsony HDL-szint pedig hozzájárul a keringési betegségek kialakulásához. A férfiaknál a küszöbérték a HDL koleszterinre 1,03 mmol/l, a nőknél 1,3 mmol/l. A magasabb a jobb.
  • magas vérnyomás: A vérnyomás állandó keringésben tartja a vért. Ha túl nagy a nyomás,  magas a vérnyomás, ilyenkor több negatív hatás is megmutatkozik az erek falán. Mindkét nemnél a szisztolés vérnyomás küszöbértéke 130 Hgmm, és a diasztolés nyomásé 85 Hgmm. Mindkettőnél az alacsonyabb a jobb. A magas vérnyomás több szív-és érrendszeri betegség okozója és veseelégtelenére hajlamosít. A normális vérnyomás 110/75 Hgmm körül van. Az első szám a szisztolés nyomás, melyet közvetlenül a szív összehúzódása után mérünk (a nyomás ekkor a legnagyobb). A diasztolés nyomást jelző második értéket akkor mérjük, amikor a szívizom elernyed (a nyomás ekkor a legkisebb).
Mi is az a
metabolikus szindróma?

A metabolikus szindrómára gyakran X szindrómaként, inzulin rezisztencia szindrómaként vagy reaven szindrómaként utalnak. Ausztráliában CHAOS-ként ismerik. A szó maga több, egymással összefüggő anyagcserezavar együttes fennállását jelenti. Az állapot életmódváltás nélkül biztos út a II.-es típusú cukorbetegség, és a szív- és érrendszeri betegségek felé, mint az érelmeszesedés, a szívinfarktus, egyéb szívbetegségek, vagy a stroke.

A metabolikus szindróma nagyon gyakori a nyugati embereknél, minden 5 emberből közel 1 ebben szenved. A legújabb tudományos tanulmányok szerint, csak az USA-ban 50-75 millió embert érint.
A szív-és érrendszeri betegségek kezelésében a metabolikus szindróma ismert kifejezésnek számít. A korai 1940-es évektől kezdődően egészségügyi szakemberek figyelik a metabolikus szindróma és szív-és érrendszeri betegségek közötti kapcsolatot.

A kialakulásban az életmódnak döntő szerepe van. Az alany évekig össze-vissza eszik, kevés rostot fogyaszt, keveset mozog, stressznek van kitéve, ennek következtében kialakul az inzulinrezisztencia, azaz a II-es típusú cukorbetegség előszobája. Az inzulinrezisztencia, egy olyan, tipikusan évekig tartó állapot, ahol fokozatosan egyre magasabb inzulinszint tartja normális értéken a vércukrot, miközben a páciens elhízik. Ilyenkor több inzulinra van szükség a vércukorszint rendben tartásához, megjelenik a súlyfelesleg, különösen hasra lokalizálódó zsírszövet formájában!

Ha még ez sem lenne elég figyelmeztetés az életmódváltásra, akkor ezt követi a megváltozott vérkép (magas vérzsír-szint, magas LDL-koleszterin, alacsony HDL-koleszterin), az emelkedett vérnyomás (szisztolés érték ≥130 Hgmm vagy diasztolés érték ≥85 Hgmm), a zsíros máj és fokozódik a súlygyarapodás. Itt már a metabolikus szindróma szobájába toppantunk.

Nem késő
változtatni!

Ha metabolikus szindrómát állapítanak meg önnél, az még nem jelenti a remény végét.
Még itt sem késő életmódot változtatni. Azonban ilyenkor már hosszabb a visszaút, hiszen az egyensúlyvesztés is nagyobb. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres testmozgás, az emelt folyadékbevitel és a napi 5-6 étkezés szerepét, továbbá a kiegészítő tápanyagok fontosságát;

*Az EGCG fokozza a sejtek inzulin receptorainak érzékenységét, 20-szorosára növelheti az inzulin hatékonyságát.

Inzulin másolóként hat, azaz lemásolja az inzulint biokémiai folyamatokban, nem csak a glükóz sejtjeinkbe történő szállítása során, hanem a glikogének szintetizálásának serkentése által is (ez egy polimerikus glükózforma, melyet májunk és izmunk energiatartalékként tárol). Fontos, hogy keringő glükózunk megfelelően hasznosuljon. Rendkívül fontos, hogy ne rendelkezzünk túlzott mennyiségű keringési glükózzal a túlzott ételfogyasztás vagy magas- glikémiás- indexű étkezések következtében, mivel a feles glükóz a fentebb említett károk mellett, zsírrá is alakul.

További alaptápanyagok;

Mindezen tápanyagokra úgy kell tekinteni, mint mankókra, amelyekkel könnyen lábra állhatunk, de csakis akkor, ha életmódunkon is változtatunk, mert utóbbit nem árulják egyik boltban sem, az csakis rajtunk múlik.

Greenté spay - antioxidáns koncentrátum,
kiemelkedően magas EGCG (epigallocatechin gallát) tartalommal. Csak 2 adag fújás a nyelv alá, minden étkezés előtt!
Az EGCG az inzulin rezisztencia
és metabolikus szindróma ellensége

Az állati és emberi metabolikus szindrómát, 2-es diabéteszt és policisztás petefészek szindrómát érintő tanulmányok az EGCG jótékony hatásait mutatják. Kivonatának a glükózra, inzulinra, lipidekre és antioxidáns állapotokra kifejtett hasznos hatását bizonyították. Hatást fejt ki a zsírmentes testtömegre és test összetételre valamint a gyulladásos reakciókra. Mindezen hatások a diabéteszhez köthető kockázati tényezők csökkenéséhez, a metabolikus szindróma javulásához vezetnek ezáltal csökkentve e betegségek előfordulását.

Az epigallokatekin-3-gallát (EGCG) minimalizálja a pszichológiai stressz hatását, kompenzálja a fizikai és pszichológiai gyengeség jeleit. Bizonyítottan csökkenti a testtömeg index értékét, növeli a zsírfelhasználást.

Az EGCG az inzulin rezisztencia
és metabolikus szindróma ellensége

Más szavakkal az anyagcsere (a görög metabolē-változás szóból) magában foglalja az összes olyan kémiai reakciót melyekben az anyag felszívódik és beépül a testbe vagy mikor méregtelenítődve eltávozik a testből.

Köztes anyagcsere, nagyban leegyszerűsítve, csak
a nagyobb anyagcsere út kategóriák bemutatásával.
Richard Wheeler (Zephyris), 2007, Wikipedia.

Ezt a hatalmas témát kisebb részekre lehet bontani. Kiindulásként, két fő anyagcseretípus van. Az egyik a katabolizmus, melyben a nagyobb, komplexebb molekulák, például proteinek szénhidrátok és lipidek kisebb egyszerűbb elemekké válnak kémiai energia felszabadulásával. Ennek egyértelmű példája az ételek megemésztése, melynek többsége glükózként végzi. A glükóz cserébe sejtjeinkben széndioxiddá és vízzé katabolizálódik (hosszas, komplikált reakciók és köztes termékek során). A katabolizmus másik példája a trigliceridek átalakulása 3 zsírsavmolekulává és egy glicerol molekulává.

Mivel az anyagcsere tanulmányozása számtalan köztes termékkel jár az érintett anyagcsere utakon, melyek részt vesznek az ételfélék sejti komponensekké történő átalakításában a témát gyakran köztes anyagcsereként is nevezik. Rendkívül komplex, több ezer különböző, egymással összefüggő kémiai reakciót foglal magában, melyek mintegy kémiai "ökoszisztéma" -ként működnek, melyben minden mindennel összefügg, közvetve vagy közvetlenül.

A katabolzimus ellentéte az anabolizmus, melyben kisebb, egyszerűbb molekulák szintetizálódnak nagyobbá és komplexebbé, a katabolikus folyamatból származó kémiai energia bevitelével. Például a glükóz egy része glikogénné polimerizálódik a májban és izmokban történő tároláshoz, és egy másik része zsírsavakká alakul, zsírsavaink egy része pedig zsírrá. Az anabolizmus további példája az aminosavak fehérjékké kapcsolódása, és a foszforibonukleotidek nukleinsavakká válása.

A katabolizmus (pusztító anyagcsere) és anabolizmus (konstruktív, építő anyagcsere) nyilvánvalóan összekapcsolódnak, szerepük kiegészíti egymást és egyidejűleg minden sejtben, mindenkor megtalálhatóak. A katabolizmusban generált energia gyors felhasználásra kerül az anabolizmusban. Főleg az élet fő energiamolekulájából, az adenozin-trifoszfátból (ATP) áll, mely a kémiai energiát magas-energiájú foszfátkötésekben tárolja. Az ATP aktivizálja a biomolekulákat és közvetve, vagy közvetlenül a legtöbb élethez szükséges bioszintézist, fejlődést, szabályozást és javítási folyamatot ez irányítja.

Energia anyagcsere; minden sejtben végbemegy, ez az életfolyamatokhoz szükséges kémiai energiákat vagy a termál (hő) energiát, kinetikus (mozgási) energiát a külvilág felé biztosító reakciók összessége. Arányát nagyrészt a pillanatnyi szükségletek befolyásolják. A minimális érték az alap anyagcserearány, az arány melynél a test kémiai energiát használ fel a fő életfunkciók fenntartásáért, miközben éhezési állapotban, teljes pihenésben és kellemesen meleg környezetben van.

Ezzel közeli kapcsolatban áll a a légzési anyagcsere, mely a tüdő gázcseréjét és a szövetek tápanyagainak oxidálódását foglalja magában. Az utóbbi folyamatot, sejt energia anyagcserét, gyakran sejti lélegzésnek is nevezik, mivel oxigént fogyaszt el és széndioxidot szabadít fel.
Szintén kritikusan fontos az "first-pass" anyagcsere, amely az ételek és szájon át bevett kiegészítők és gyógyszerek belekben és májban történő átalakulását és lebomlását jelenti.

Minden ilyen anyag a gyomorból a nyombélbe kerül, ahol az emésztés történik és ahol a "first-pass" anyagcsere kezdetét veszi. Minden, ami keresztülmegy a bélfalon azt követően egyenesen a májba kerül, ahol a first-pass anyagcsere befejeződik, mielőtt még bármi bekerülhetne az általános keringésbe. A megmaradó anyagok gyakran főleg metabolitákból állnak (anyagcsere termékek), kevés eredeti anyag marad meg. És bármi lépjen a keringésbe további anyagcsere részesévé válik.