Őrjítő éhség lelki okai
A kényszeres evés fő oka, a lelki egyensúly kibillenése (idegesség, feszültség, bánat, gyász, sikertelenség).
Emlékszem, az iskolában a vizsgaidőszak alatt, az osztály egyik fele fogyott, a másik fele hízott a ránk nehezedő nyomás és teljesíteni akarás alatt. Bizony kevesen voltak, akiknél ez a stresszt nem okozott külső elváltozásokat. El kell fogadnunk, hogy vannak azok akik meghíznak, ha a lelki egyensúly borul és vannak (a hízásra nem hajlamosak), akik fogynak a szorongató érzés hatására. Egyik sem jó, a szélsőségek és a végletek, a túlzásba vitt dolgok, az élet minden területén helytelenek és „visszaütnek”.
Az őrjítő, vagy ideges éhség szindróma az a fajta éhség, amikor óriási kényszert érzünk bizonyos élelmiszerek azonnali elfogyasztására. A táplálékbevitel ebben az esetben érzelmekhez kötött, számunkra az adott élelmiszer elfogyasztása egyfajta boldogságforrás. Az evést fegyverként használjuk a minket érő napi atrocitások, kellemetlen élmények áthidalására és feldolgozására.
A kényszeres evés kompenzálás
Egyes tudósok feltételezik, hogy a kóros étkezési szokások a korai gyerekkorban fejlődnek ki. Az anyának értenie kell, hogy mikor éhes valóban a gyermeke, és az éhségét szoptatással, természetes anyatejjel kell csillapítania. Viszont el kell kerülnie az etetést, amikor a gyermek nem azért sír, mert éhes. Az anya hajlamos „megnyugtatni” a gyermeket az etetéssel, mert rosszul értelmezi a jelzéseit. Ilyenkor, ha a gyermeknek más „baja” van és nem az éhsége miatt sír, akkor is kap enni. A gyermek pedig úgy fog felnőni, hogy nem fogja felismerni a teste jelzéseit, nem fogja tudni, hogy mikor éhes valójában, és minden érzelmi fusztrációját össze fogja kötni az éhségérzettel. Tehát a problémáit evéssel fogja megoldani, mert tudja azt, hogyha sír, enni fog kapni, ami megnyugtatja.
Ez azt fogja eredményezni, hogy felnőttkorban a szorongást, feszültséget, stresszt, haragot, depressziót, szomorúságot, mindig az evéssel fogja kompenzálni.
Kényszeres evés – Érzelmi evés
Az érzelmi evések különböző élelmiszerfüggőséget okoznak, melyek különböző indíttatású érzelmekkel párosulnak. A szervezet ilyenkor ösztönösen arra használja fel a bevitt táplálékot, hogy megnyugtassa az idegrendszert: csillapítsa a szorongást, a haragot, a depressziót vagy csak egyszerűen elűzze az unalmat.
Az érzelmi evés nemcsak súlyos pszihológiai problémáktól és belső konfliktusoktól függhet, a mindennapi életet, normális aktivitást élők körében is előfordulhat a túlzott élelmiszer- bevitel kényszerből.
Kényszeres evés - Bánatevők:
Az egyén a szomorúságát az evésbe fojtja. A szomorúság általában egy szerencsétlen eset megélése folytán következik be, vagy veszteség által, esetleg csalódottság miatt (szerelmi csalódás), ezt úgy lehet tekinteni, mint egy fiziológiai választ egy konkrét eseményre. Természetesen ez nem egy kellemes érzés, de néhány esetben viszont hasznos is lehet ahhoz, hogy átértékeljük az életünket, hogy mélyebben megértsük az élet dolgait, és a „hullámvölgy” után visszatérhessünk a normális kerékvágásba. Soha ne tévesszük össze a szomorúságot a depresszióval. A depresszió az a szomorúság elferdítése, mely egy konkrét veszteséghez kötött. Az egyén a saját helyzetét katasztrófaként éli meg, melyhez a szomorúságon kívül még számos tényező járul: pesszimizmus a jövőt illetően, az egyén elhagyja magát, csökken a szexuális energiája, megváltozik az étvágya és a testsúlya. Úgy tudunk segíteni ezen, ha először a fejben elűzzük magunktól az irreális képzeteket, és megértjük, hogy nem a személyiséget és az érzelmeket kell megváltoztatni, hanem azokat a gondolatokat, melyek valótlan eseményeket produkálnak. A bánatevőknek továbbá folyamatos fizikai aktivitásra van szükségük, mely a hangulat javulását idézi elő, még akkoris ha az egyén úgy gondolja, hogy a sport nehéz megterhelés számára, vagy nincs kedve hozzá. Kedvező hatást érhetünk el a gyakori sétákkal, a gyakorlatban nem túl megerőltető fizikai tevékenységekkel.
Kényszeres evés - Ideges evők:
Tipikus kötelék alakul ki a szorongás érzése és az élelmiszer között, különösen, ha erős nyugtalanság vesz az egyénen részt, vagy erős aggodalma van egy jövőbeli eseménnyel kapcsolatban, ami rá nézve kellemetlen vagy veszélyes. A szorongás általános felfogása, hogy tulajdonképpen a jólét veszélyeztetése. Nem szabad összekeverni a félelemmel, ami egy egyedi érzés produktuma, és közvetlenül a fizikumhoz kötött. A szorongó személy a tüneteit (izzadás, izgatottság, feszültség, nyugtalanság) az élelmiszer bevitellel próbálja enyhíteni. Ahhoz,hogy fel tudja oldani ezt az állapotot, be kell azonosítania az érzelmeit és annak sorrendjét, fel kell idéznie azokat a gondolatokat és körülményeket melyek előidézik a szorongás érzését, és nyitni kell a racionális mentális állapot felé.
Kényszeres evés - Unalomevők:
Az unalom talán a leginkább elterjedt érzelem, melynek következtében éhségérzetünk farkas méreteket ölt. Az evés az egyetlen olyan fizikai aktivitás, amivel mulattatni tudja az időt. Például otthon a tévé előtt, ha egyedül vagyunk, biztos, hogy valami édesség után kapunk, vagy mohón elkezdünk „csipegetni”. Az a háziasszony, aki minden otthoni mukát elvégzett már, már csak unaloműzésből is elkezd főzni, és enni. Az unalom nem jár együtt látható külső tünetekkel, így nehéz azonosítani a problémát. Az étel elfogyasztása megmásítja az adott pillanatot, színesebbé és izgalmasabbá teszi azt a helyzetet, amikor nincs mit csinálnia. Számára egy hasznos program az evés, mely igazi gyönyörré válik, olyannyira, hogy elveszítjük a kontrollunkat, és minél többet eszünk, annál többet szeretnénk még…
Kényszeres evés - Magányos evők:
Az élelmiszert arra használják fel, hogy pótoljanak vele egy társat, barátot, vagy olyas valakit, akivel megoszthatják az életüket. A súlygyarapodás következtében sajnos romlik ez a helyzet, mert növeli a nehézségeket a másokkal való kapcsolat kialakításában.
Kétféle magány létezik: az egyiket a másokkal való kapcsolat hiánya okozza, itt a szocializálódásra kell az egyént ösztönözni, és meg kell őt fosztani azoktól a negatív gondolatoktól, amitől azt hiszi, hogy nem képes emberi kapcsolatok kiépítésére.
A magány második fajtája az, amikor habár körül vagyunk véve emberekkel, de ezek csak felszínes barátságok olyannyira, hogy félünk másokkal megosztani az érzéseinket, mert félünk attól, hogy negatívan ítélik meg azokat, és visszautasítanak minket. Meg kell tanulnunk azt, hogy egy egyénnek elég, ha 2-3 igazi barátja van, de azok olyanok, akikben feltétlenül megbízik, és megoszthatja velük örömét és bánatát. Hajlamosak az emberek azt hinni, hogy ha nagyon sok felszínes kapcsolatot kialakítanak, akkor biztos, hogy őt nagyon sokan szeretik és nincs egyedül.
Természetesen az igazi és mély emberi kapcsolatok kialakulásához idő kell, a nagy barátságokban is előfordulhatnak nézeteltérések, de ha a kapcsolat valódi és igazán emberi, a problémák együttes megoldásával csak még erősebbek lesznek ezek a kötelékek.
Kényszeres evés - Mérges evők:
A harag és különböző formái, mint a féltékenység, felháborodás, csalódottság és fusztráció érzését próbáljuk csökkenteni az evéssel. Általában ezek az érzések akkor vannak jelen, ha nem sikerül megkapnunk azt amit szeretnénk, tehát mérgünkben eszünk és sokat eszünk, mert azt gondoljuk, legalább az étel a miénk és azt bármikor megkaphatjuk. Egyfajta birtoklási vágy az evés, hogy mindent amit az élet más területein nem sikerült megkapnunk, azt most étel formájában mégis a magunkévá tesszük. Nem beszélünk a dühről amit belül érzünk, szó szerint belefojtjuk az ételbe. Az egyén gyakran szenved gyomor és izom fájdalomtól. Meg kell tanulnunk kifejezni a haragot is.
Ennek elérésére különböző technikák vannak:
Eresszük ki a haragot, amit magunkban érzünk, vállaljuk nyíltan az érzelmeinket. Addig, amíg nem sikerül kiadnunk magunkból a felgyülemlett „mérget”, addig valószínű, hogy mindig az evést fogjuk arra használni, hogy megnyugtassuk saját magunkat. Egy másik technika, hogy próbáljuk meg elhesegetni a haragot okozó gondolatokat és próbáljuk meg félvállról és könnyedén kezelni, akkor is ha súlyosan megsértettek minket. Ha nem foglalkozunk vele, nem mérgezzük sem a lelkünket, sem pedig a testünket negatívan. Mivel minden betegség lelki eredetű, a harag elfojtása később komoly szervi problémákat és betegségeket produkálhat.
Kényszeres evés párkapcsolatban
Egyes nők haragszanak a partnerükre, mert az rossz megjegyzéseket tesz a testére vagy étkezési szokásaira. A férfi a nő önértékelési zavarát csak fokozza, és a hatás ellentétes lesz. Ezek a nők aztán titokban kezdenek el sokat enni erre reagálva tüntetőleg. Amikor a párjuk nem látja, éktelen zabálásba kezdenek mérgükben, amikor pedig együtt esznek, alig csipegetnek az ételből.
Ebben az esetben fontos megértetnünk az egyénnel, hogy így csak magának okoz kárt és senki másnak. Önmaga érdekében kontrollálnia kell az evést, és inkább a helyes étkezési szokásokat kell kialakítani a testsúlycsökkenés érdekében, és akkor megkímélhetjük magunkat a rosszmájú megjegyzésektől. De nemcsak ezért kell lefogyni, hanem legfőképpen önmagunk egészsége miatt!
Kényszeres evés és határozatlanság
A kommunikálás módját többféleképpen lehet differenciálni: a közlés lehet passzív és határozatlan, agresszív és erőteljes, vagy magabiztos.
A passzív és határozatlan ember halkan beszél és igyekszik kerülni a szemkontaktust. Gyakran használ olyan szavakat, mint a „talán”, „ha”, „esetleg” és képtelen a kéréseket megtagadni, (nem tud nemet mondani) mert attól fél, hogy ezzel megsért másokat. A harag nem tud kifejezésre kerülni, önmaga felé irányul, mert az egyén hibáztatja saját magát. A harag és a bánat érzése keveredik, a végeredmény pedig: Az elfojtás és az evés.
Kényszeres evés és magányos harcosok
Az agresszív és erőteljes kommunikáció tudja mire van szüksége, és tudja,hogy mit akar elérni: erőteljes hangon beszél, és gyakran támaszt feltételeket a mondandójához. Gyakran használja a „nem” „mindig”, „soha”, „lehetetlen” szavakat, és gyakran fenyegetőzik, és folyamatosan harcol másokkal az igazáért, ezzel pedig áldozatokat és ellenségeket kerít magának. Ő képtelen azt elfogadni, hogy csalódás vagy fusztráció érheti, ezért ha mégis ezekkel az érzelmekkel találkozik, féktelen zabálásba kezd, és mindez tulajdonképpen azért történik, mert haragban van önmagával és a világgal.
A kényszeres evéssel fejezi ki a véleményét, az igényeit, az akaratát, a vágyait. Ezek az egyének általában nem foglalkoznak mások érzelmeivel, vagy csak látszólag nem képesek büszkeségből elfogadni mások véleményét. Az evés egyfajta elégtétel és az akarat szabadsága, amit semmi nem korlátoz.
Például, biztos van mindenkinek egy nem túl szimpatikus szomszédja, aki minden alkalmat megragad arra, hogy megkeserítse a körülötte lakók életét, például azzal, hogy magas hangerőn hallgatja a rádiót és ezt pl. vasárnap teszi.
Ha valaki szól neki ezért, biztos, hogy konfliktusba keveredik. A szomszéd talán lejjebb veszi a hangerőt és látszólag elfogadja az utasítást, de legbelül mélyen meg van sértve, és tombol, hogy szabad akaratában korlátozták. A sértettségét és haragját pedig a mértéktelen evésbe fojtja.
Kényszeres evés - Örömevők:
Azok az egyének, akik a boldogság érzését csak az evéssel tudják elérni. Úgy gondolják, hogy az egyetlen pozitív dolog, ami történik velük, az az evés öröméből fakad. Az étkezési kultúra fontos szerepet tölt be szinte minden társadalmi rétegben. Azok, akik azért esznek sokat, hogy boldogok legyenek, biztos, hogy sok nehézséggel kell szembe nézniük mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten. Itt nemcsak a túlzott evés kap főszerepet az egyén életében, hanem a túlzott ivás is. Azt kell elsősorban megértetni, hogy nemcsak az evés okozhat örömöt, hanem számtalan más formája van annak, hogy felszabaduljanak az agyunkban a boldogsághormonok. A legfontosabb szempont pedig az, hogy azért, mert sokat eszünk, a problémáink még nem fognak megoldódni, sőt gyarapodni fognak a súlyunkkal együtt.