Mielőtt étvágycsökkentő kúrába kezdenénk, meg kell értenünk, hogy a falánkság hátterében mi zajlik. Az éhségérzet szabályozásában az agy (hipotalamusz régió), az idegrendszer és az emésztőrendszer egyszerre vesz részt, a közvetlen jelátvitelét felelős komponensek: noradrenalin, dopamin, szerotonin és kolecisztokinin.
Szervezetünk mindig a megfelelő egyensúlyi állapot fenntartására törekszik. Ezért, ha valaki rendszeresen nagyobb mennyiségű ételt juttat a szervezetébe, az agya elkezd alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Az agy, a belek és az idegrendszer fiziológiáját kibillenti az egyensúlyból az állandó stressz. A megemelkedett stresszhormonszint csökkenti az anyagcserét és meghatározza viselkedésünket. Idővel ezek a biokémiai és elektromos egyensúlytalanságok a fiziológiában gyökeret vernek, akut és krónikus rendellenességeket okozva, mint a viselkedési és étkezési zavar. Több orvosi kísérlet is bizonyította, hogy a makro és mikro elemekben szegény étrend hatására a szervezet jobban kívánja az édes ízt, a nélkülözést és a sóvárgás ördögi körét indítja be ezáltal. A szervezet csökkenti a természetes kémiai anyagok termelését (szerotonin noradrenalin, dopamin és kolecisztokinin), majd lezárja a receptorok egy részét, hogy meg tudjon birkózni a nagy számban bekerülő kémiai anyaggal. Ha az agy nem csökkentené a kapcsolódási pontok számát, akkor egyszerűen túlterhelődne. Ezek az agyi változások erőteljes hatást gyakorolnak a fogyasztó magatartására (hangulatingadozások, depresszió).
Társadalmunkra nagyon sok függőség jellemző, az étel függősége mellett ott van a pénz hajszolása, a szex, az élvezeti szerek, mint drog, alkohol, cigaretta…
Akárcsak a nagy étvágy kielégítése, minden függőség hajszolása pillanatnyi örömet, boldogságot jelent, majd jön a kiüresedés, később az undor és a visszaút keresése.
Minden függőség hátterében lelki torzulás áll, ami visszavezethető társadalmi, gazdasági és szellemi „intézményekre”. A függőségek hátterében állhat önértékelési zavar, düh, szorongás, félelem, idegesség, feszültség, bánat, céltalanság, szeretethiány…
Gondolkodásmódunk, viselkedésünk neveltetésünktől, kapcsolatainktól függ, ezek a minták gyerekkorban ivódnak belénk és a rosszul rögzített „anyag” felnőtt korban bombaként robbanhat.
A kényszeres evés, a zabálások mindig szoros köteléket képeznek az élelmiszer és az érzelmek között. Az evést gyakran „használják” fusztráció vagy stresszes állapot csökkentésére és feloldására, vagy a szomorúság és a magány elrejtésére. Az élelmiszer bizonyos értelemben fájdalomcsillapító „szer”-nek 
is tekinthető pszichológiai értelemben, akkor is ha erre a célra elfogyasztott élelmiszerek csak növelik későbbiekben a problémákat.
Étvágycsökkentő elemek az egyensúlyért
Az étvágycsökkentő anyagok, mindig oldják a depressziót és a hangulatingadozásokat, hiszen a falánkság hátterében mindig a lelki egyensúly felbomlása, kibillenése áll (önértékelési zavar, negatív gondolatok, idegesség, feszültség, szorongás, bűntudat…) Az étvágycsökkentő mechanizmust, a L-fenilalanin, L-tirozin, L-triptofán, GMP (glükomakropeptid, glikomakropeptid), króm azaz három növényi aminosav, egy tejsav és egy nyomelem segítik.
A fejlett országokban folyamatosan egyre nagyobb problémát jelent a természetellenes életmódunknak köszönhető viselkedési zavar és csillapíthatatlan étvágy jelensége. A tünetek kialakulásában a biokémiai tényezőknek fontos szerepe van. Tudjuk, hogy a test biokémiája függ a lelki állapotunktól, a minket érő stressztől, a spirált a túl sok, függőséget okozó finomított szénhidrát (fehércukor, fehérliszt) fogyasztása csak fokozza. A magas dopamin, szerotonin és kolecisztokinin szint csökkenti a szénhidrát bevitelt.
Az étvágycsökkentő mechanizmusért az agy, az idegrendszer és az emésztőrendszer együttes biokémiai háttere felel.
A glükomakropeptid, a fenilanilin, a tirozin, a triptofán és a króm együttesen étvágycsökkentő tulajdonságúak, csökkentik a táplálékfelvételt és javítják a közérzetet. Az étvágycsökkentő felfedezés egy új köteléket feltételez az éhségérzet és a természetben előforduló makro tápanyagok között. Az eredmények egyfajta alternatívát nyújtanak az étkezési zavarok kezelésére.
Jóval korábban észrevették ezt az összefüggést a természeti népek, mint hogy a biokémia, a gyógyszertan és a táplálkozás tudománya megjelent. Az ősi kultúrákban találhatunk feljegyzéseket arról, hogy egyes élelmiszereknek mágikus hatást tulajdonítottak. Ezeket áthozta a modernkor is: tudjuk, hogy vannak olyan élelmiszerek, amik fokozzák a nemi vágyat, tudjuk, hogy a túlzott sütemény és édességfogyasztás hiperaktivitást okoz, és például a medvecukor vagy a méz, természetes antidepresszánsok.
Civilizált Világunkra jellemző, hogy túl sok finomított szénhidrátot (fehércukor, fehérliszt) és tápanyagokban szegény mű dolgokat eszünk, ezáltal a normálisnál nagyobb mennyiségű inzulin kibocsátására késztetjük a hasnyálmirigyet. Ilyen megterhelés mellett az utóbbi szerv működésében zavar keletkezhet. A zavart csak fokozza a szervezetben nagy mennyiségben elraktározott sav és méreganyag, ami legszívesebben a zsírsejtekben és a kötőszövetben foglal helyet. Az újabb vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a zsírszövet korábban is ismert hőszigetelő, támasztó- és raktározó funkciója mellett, hormonokat és hormonszerűen viselkedő anyagokat is termel. Ez utóbbiak mennyisége a zsírszövet felszaporodásával arányosan rendszerint nő, közülük a legfontosabb a leptin. A leptin a szénhidrát-anyagcserét számos ponton szabályozza.
A nagy étvágy, a falánksági rohamok szoros összefüggésben állnak a táplálkozási szokásainkkal, annak ritmusával, a rágással, a tápanyagösszetétellel és komoly szerepet kap a psziché.
Természetes étvágycsökkentők
Kiüresedett, szeretethiányos modern életünk függője lesz az evés során felszabaduló örömhormonnak és ez a függőség semmiben nem különbözik egy alkoholista függőségétől. Egy valamiben mégis: ha megértjük és feltárjuk a kényszeres evésünk lelki okait akkor az étvágycsökkentő kúránk gyorsan jó eredményeket fog hozni. A természetes étvágycsökkentő anyagok hasznos kiegészítők, a szervezet biokémiai egyensúlyi szabályozásában.
A glikomakropeptid, a belekben okoz teltségérzetet (kolecisztokinin) és támogatja a bélflóra egyensúlyát, a króm nevű nyomelem a vércukorszintet szabályozza, az agy étvágycsökkentője a triptofán, a tirozin és a fenilanilin növényi aminosavak, amik szerotonin, dopamin, boldogsághormont szabadítanak fel, a jóllakottság központját stimulálva, hatékony étvágycsökkentők. Mindemellett aktivitással töltenek fel, pozitív energiával és optimizmussal. Az étvágycsökkentők valójában oldják a rendetlenséget az érzelmeink között, ha az evést pótlásra, vagy egyszerűen csak érzelmi aktivitásra használjuk, és nem azért, amiért valójában biológiailag rendeltetett.
Az étvágycsökkentő leblokkolja az éhség illúzióját. Azért beszélünk éhség illúzióról, mert valójában nem vagyunk éhesek, az élelmiszert arra használjuk, hogy az evéssel lecsillapítsuk a bennünk tomboló érzelmeket, vagy megszüntessük annak ellenkezőjét, az érzelmi passzivitást. Az étvágycsökkentők blokkolják az éhségérzetet, és csökkentik a gyengeség érzetet, amit érzünk egy tábla csoki vagy egy nagy adag spagetti befalásával szemben. Meggátolják, hogy idő előtt úgy érezzük, mintha lyuk lenne a gyomrunkban az éhégtől.
Mielőtt viszont elkezdenénk orvosolni a problémát, fontos hogy kicsit magunkba nézzünk. Vizsgáljuk meg, hogy milyen reakciót vált ki belőlünk az evés, és vizsgáljuk meg azt is, hogy legtöbbször milyen esetekben nyúlunk a bonbon-os doboz után és ha megtaláljuk a kiváltó okokat, akkor sikeresek leszünk.
Nem elég ismerni az egészséges táplálkozás alapjait, meg kell tanulnunk azt is, hogy milyen szerepe van a tápanyagoknak az élelmiszerekben és miért fontos egy-egy élelmiszer bevitele, másoké pedig miért hanyagolhatóak vagy csak mértékkel fogyaszthatóak. Az önismeretnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy képesek legyünk javítani táplálkozásunkon és hogy elérjük a jólét állapotát.
Az étvágycsökkentők támogatják az akaraterőt. Az önuralom szabályozásáért, az éhség blokkolásáért segítség az étvágycsökkentő azoknak, akik nem csak azért esznek, mert valójában éhesek.